Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Napsütötte Toszkána

Napsütötte Toszkána

"Ezek mi vagyunk, miután megettük a testsúlyunkat pizzába, tésztába és fagyiba, mindent angolul rendeltünk, de az elején odaböktünk egy buongiorno-t, a végén pedig egy gratia-t, valamit úgy költöttük az eurót, mintha Monopoly pénz lenne." (Ismeretlen szerző)

 

- Jöhet még egy?

- Micsoda?

- Alagút!

És jött!

Nem egy, nem kettő.

Jó sok.

Tíz? Tizenöt? Nem számoljuk.

Volt rövidebb, és voltak nagyon hosszúak.

Hét kilométeres, nyolc kilométeres,kilenc kilométeres...

Mintha Kispesttől a belvárosig és vissza alagútakon át vezetne az út.

 

Aztán egyszer csak megérkeztünk.

 

Toszkána.

 

Nem a filmekből ismert lankás, hanem az északibb, hegyes részére.

Már jó ideje tervezgetjük ezt az utazást, végre, végre itt lehetünk!

 

Egy Gallicano nevű, kis faluba, egy autentikus, hatalmas olasz házba szállunk meg.

Olyan, mintha egy modern mamma otthonában lennénk.

Az echte olasz konyhabútor beépített mosogatógépet, hűtőt rejt, hat gázrózsás, széles kályha...

Egyedül csak a profi feliratok árulják el, hogy ez mégiscsak egy magunkfajta turistáknak fenntartott apartman.

A környék is hasonló. Látszólag lakóövezet, valójában valaki felvásárolt itt mindent kiadásra.

Vastag falú ház.

Kint harminc fok, bent húsz.

Marad a hűvös, jól alszunk.

 

De előtte még bevásároltunk egy akkora boltba, mint a fél falu.

Csak halas témájú pult négy is volt.

Külön kilométeres marhahús pultok, fürj, fácán, és ezerféle más szárnyas, millió felvágott, ilyen tészta szárítva, olyan tészta frissen.

A zöldséges rész akkora mint a fél kispesti piac...

Száraz Proseccoból is kb 100 féle választék, az édes pezsgőkről nem is beszélve.

És mindez egy kis faluban!

 

Míg Enikőt a tenger gyümölcsei, engem a kilométeres steakpult hozott lázba: majd beköltöztem mellé.

De hálistennek nem tettem, sőt!

Főzni se főztem, ami nagy szó, mert legjobban külföldön szeretek főzni, itteni alapanyagokból.

(Mondjuk lesz még időm bepótolni.)

200 méterre a szállástól volt egy kis pizzázó, arra vettünk az irányt.

Jól belakmároztunk, majd eltettük magunkat másnapra.

 

Másnap eredetileg Firenze volt a célállomás.

Ám szerencsére aznap már nem tudtunk online jegyeket venni a kinézett múzeumokba.

 

Ezért úgy döntöttünk, ejtjük Firenzét.

Na nem örökre, csak úgy valameddig.

Egyszer majd visszatérünk repülővel, és nyakunkba vesszük a várost tömegközlekedéssel, hátizsákos turistaként.

 

Most viszont a fenekünk alatt az autónk, fedezzük fel hát inkább a turista mentes, érintetlen, lassú Toszkánát.

 

Nekivágunk a kanyargós utaknak.

Az első megállónk: Ghivizzano.

Pici, középkori hangulatú falu.

Nulla turista.

Na jó, mi.

 

Csak egy-két helyi lakóval találkozunk.

Vidáman ránk köszönnek: - Buongiorno!

 

Kőházak, sikátorok, tornyok, harangszó.

Vár, olajfa, lépcsők, kilátás.

Gyönyörű, csendes, nyugodt.

 

Valahol olvastam a reneszánsz Toszkána kifejezést.

Rákeresek, mit értenek alatta pontosan.

Hát azt, hogy, ugye, itt született, virágzott a reneszánsz a 14.-16. században.

A központja Firenze volt, (Leonardo da Vinci, Michelangelo, Boticelli, stb). ám ez az egész környék, Sienna, Lucca, stb, ide tartozott.

A reneszánsz Toszkána kifejezés alatt ma elsősorban ennek a korszaknak a hangulatát értik, ami még itt van a középkori - reneszánsz kőből épült városokban, falvakban, a freskókban, szobrokban, az egész tájban.

Na, okosabb lettem ezzel is.

 

Vissza az autóban, irány Barga, amit idén Olaszország legszebb falujának is választottak.

 

Kis érdekesség: régen a legtöbb bargai család Skóciában dolgozott.

Ezért a falu táblájára ki van írva, hogy a legskótabb olasz falu.

 

Ez a falu telis-tele volt zöld, vadregényes, macskaköves utcákkal, virágos házakkal, kis borbárokkal.

Sikátorlabirintus óvárossal.

És persze lépcső, lépcső mindenütt.

 

Itt is zúgnak a harangok.

Hát igen, Pünkösd vasárnap...

 

Fent a panoráma lélegzetelállító.

Elidőzünk jó darabig, elvégre jól megdolgoztunk érte lépcső ügyben.

Annyira hangulatos, nem győzzük legeltetni rajta a szemünket!

Miután jól ki gyönyörködtük magunkat, leclaptatunk az autóhoz.

Itt még a parkoló is gyönyörű!

 

Utunk innen Viareggioba, Toszkána legismertebb tengerparti városába vezet.

Előtte még megállunk valahol két hegy között egy kávéra.

Megcsodáljuk a nagy darab csiszolatlan márvány mosdókagylót, lefordítom a telefonnal az olasz nyelvű, falra nyomtatott szöveget:

'Kérjük, ne dobjon a WC-be: nedves törlőkendőt, betétet, aranyhalakat, krokodilokat, exek fotóit, álmokat és reményeket.'

 

Indulás tovább.

Ahogy közeledünk Viareggiohoz, tömbháznyi, faragatlan márványtömbök elszotyogtatva kilométeren át (mind eladó), modern szobrok mindenütt (eladók ezek is), pálmafaiskolák.

Hajógyár hajógyár hátán.

 

- Viareggio nemcsak tengerparti, hanem egy luxus yacht építő város is, rengeteg yachtot építenek, illetve újítanak fel ezekben a gyárakban - magyarázom lelkesen a fiaimnak vezetés közben.

A fiúk fülében valószínűleg üvölt a zene fülhallgatóikból, mert a visszapillantó tükörből látom: rezzenéstelen kifejezéssel nézelődnek, rám se hederítve.

 

Modern marina kikötő, több kilométeres tengerpart.

Strandváros: egyik lido áll a másik mellett saját parkolóval, öltözőkkel, éttermekkel, napernyőparkokkal.

Találomra bemegyünk az egyikbe.

 

Trendi bár, étterem, mosdók, zuhany, lábmosó a homok miatt, öltözők.

Leveszünk egy tábláról egy kulcsot, bemegyünk a hasonló számú kabinba vele, átöltözünk, majd visszaakasszuk a kulcsot a táblára. Milyen praktikus!

 

Az öltözőnél derül ki: a fele társaságnak otthon maradt a fürdőruhája.

Azért hősiesen levonultunk a bícsre, bocsánat, olaszul lidora, amihez a bár mögött vezet egy hosszú fapalló.

Az A csoport gyorsan megmártózott az egészen tűrhető tengervízben, míg B csoport napernyők alatt aszalódott egy sort.

 

Mivel a tengerparti ejtőzés rövidebbre sikerült a tervezettnél, útba ejtettünk Luccát, sokak szerint Toszkána legélhetőbb és leghangulatosabb városát.

Óvárosát hatalmas, de tényleg ha-tal-mas, véget nem érő várfal veszi körül, aminek a tetején park és sétány is van.

Ha nem lett volna annyira meleg, tuti bérelünk egy hatszemélyes biciklit,és körbetekerünk.

De meleg volt, úgyhogy lődörögtünk egy sort a száz fokban, majd beestünk az első kajáldába.

Itt már majd lassan 16.00 óra volt, és reggel óta nem sokat ettünk, szóval...

 

Egy órával később téli hassal, nagy mosollyal a kocsi felé vettük az irányt.

Luccából mára ennyi, lehet még visszatérünk.

 

Szállásunk felé tartva még betértünk abba a bizonyos Nagy Boltba vacsorának valóért.

Vettünk többek között aranydurbincsokat is.

Amiket kibeleztek, megpucoltak ott helyben, de valamiért nem pikkelyezték le őket.

Úgyhogy a szálláson véget nem érő káromkodással indítottam szeretett helyi alapanyagokból való főzésemet.

Szerencsére egy hűvös prosecco hamar lenyugtatott, sőt!

Lepikkelyeztem vidáman mindet egy-kettő jómagam.

 

Vacsora után dőltünk is ki napszíttán, a sok lépcsőtől, emelkedőtől elfáradt lábakkal aludni.

Holnap majd folytatódik Nagy Toszkán Kalandunk a 'kitámasztunk egy ferde tornyot' művelettel, Pisaban. (Egy fotó erejéig biztos).

 

Másnap berobbant a meleg, méghozzá az a mediterrán, erős napsütéses, 30+ fokos, amihez nehéz nem idevalósiként alkalmazkodni.

A helyiek egyből átálltak a korán kelünk, délben boltok, éttermek zárnak, szieszta, majd délután öt után újra életre kel minden.

 

Mi, tipikus turistaként a tűző déli napsütésben Pisaban kóvalyogtunk sorstárs bámészkodókkal a tűző napsütésben.

Egy idő után úgy éreztük magunkat, mint kótyagos piaci legyek.

Már nem csak a tornyot láttuk ferdének, hanem mindent is.

 

Annyira elgyötörten szédelegtünk erre-arra, hogy utcai árusok szaladtak utánunk azokkal a pici kézi ventilátorokkal életünket menteni.

 

De nekünk elsősorban vízre volt szükségünk.

Egyrészt ivóvízre, de nagyon (a kocsiban maradt a messzi parkolóban), másrészt tengerre, mert muszáj volt valahol lehűsülnünk.

 

Így kötöttünk ki a Pisahoz legközelebb lévő tengerparton, Tirreniaban.

A víz annyira jó volt, hogy órákig ki se jöttünk belőle.

Már aki fürdött, mert nem mindenki vállalta be közülük a 20 fokos tengert.

Volt akinek a napernyők árnyéka, a hűs, sós szellő is elég volt.

Pecsenyepirosra égtünk ugyan a naptej alatt, de ennyi belefért.

 

Utolsó, Toszkán vidéken töltött napunkon a hűvös hegyekbe menekültünk a meleg elől.

 

Felmentünk az Appenin hegység legmagasabb fekvő lakott településére: San Pellegrino in Alpe-ba.

Spirituális hangulatú zarándokfalu, elképesztő panorámával.

 

Itt elnézelődtünk egy darabig.

A levegőben az oxigént harapni lehetett.

 

Vettem egy hűtőmágnest a helyi mindenes boltban, ahányszor ránézek, jusson majd eszembe ez a szép pillanat, ez a megvalósult álom, itt, a családom körében.

 

Majd körbeautóztunk Garfagnana régió egy részét, Toszkána egyik legzöldebb, legvadregényesebb vidékét.

Eben a régióban a természet és a középkori falvak sokkal nagyobb szerepet kapnak, mint a turistatömegek.

 

Több helyen is olvastam, hogy, hogy Garfagnana mutatja meg az igazi Toszkána arcát. 

 

Bár Toszkána igazi arca szerintem nem is egy bizonyos helyhez kötődik, inkább az egész vidék hangulatához: nem sietni, élvezni az egyszerű dolgokat, időt hagyni az életre. 

Az a bizonyos dolce vita életérzés.

 

Utunk utolsó látványossága a Ponte del Diavolo középkori, nagyon fotogén híd, ami mellett már nem tudom hányszor elmentünk jövet menet a szálláshelyünkre.

 

Itt fényképezkedés közben összefutottunk egy nagy csapat magyar motorossal.

Meg is lepődtünk, hisz ez volt első magyar szó, amit az elmúlt négy napban hallottunk.

 

 

Nos, de mostantól megint mindenki magyarul beszél körülöttünk!

Immár újra itthon vagyunk.

 

Mindig mondjuk a Enikővel a fiainknak, amikor hazaértünk egy-egy utazásról:

- Mindenhol jó, de legjobb itthon.

 

Van is egy impozáns betontábla az otthonunkba, aminek a felirata:

- Itt a világ közepe.

 

Nekünk legalábbis biztosan.

 

 

A mi világunk másik közepe pedig a MintaPrint üzlete, ahová várunk nagy szeretettel, ha kifogyott a nyomtatódból a festék, vagy egy új nyomtatóra van szükséged.