TásKAland
Vidékről járunk be családilag, autóval.
A gyerekeink nem ugyanabba a suliba járnak, a nagyobbik itt, az ikreink meg amott, így Enikővel szép kis vargabetűt írunk le minden reggel Kispesten, mielőtt 8.00-kor kinyitnánk a boltunkat.
Ma csak én jöttem be reggel a fiúkkal.
Nagyobbik fiam sulinál ki az autóból, táskát a hátára segítem, ölelés, integetés.
Másik suli, ikrek ki, táska a hátukra, ölelés, integetés.
Meghatottan nézek utánuk, ahogy ballagnak egymás mellett az iskolakapu felé kis hátukon a nagy táskákkal, és hirtelen rádöbbenek, hogy valami nagyon de nagyon nem stimmel!
Iskolakezdéskor mindhárom fiam magyar youtuberek által fémjelzett iskolatáskákat választottak maguknak.
A kicsik egyformát, a nagy másfélét.
Hát ez a két táska az ikerfiaim hátán NEM volt egyforma.
Te jó ég, összecseréltük a táskákat!
A nagyfiamnál még nem tűnt fel, hogy milyen minta van az amúgy tök ugyanolyan szabású táskán.
Hiába, az én szemem nem áll rá a gyerekeim által sztárolt youtube-ifjoncok szimbólumaira.
Hatodikos fiam harmadik osztályos tananyaggal ment suliba, a harmadikosaim egyike pedig a hatodikos anyaggal! Jesszus! Legalább a tízórai ugyanaz, ám ez, ugye, senkit nem vigasztal.
Futás az ikrek után, táskát el, spuri a másik iskolába, táskacsere, majd spuri vissza, immár a jó táskával újra az ikrek sulijába.
Huh, elintézve.
Majdnem késve nyitottam.
Márpedig egy kezemen meg tudom számolni, hányszor nyitottunk az elmúlt tizennégy évben késve Enikő és/vagy én itt az üzletben. (Egyre határozottan emlékszem: mindketten otthon felejtettük a boltkulcsunkat, és itt az üzlet előtt derült ki, hogy a másikunk se hozta el.)
Hát, ilyen kalandosan indult a mai napom...
A jövőben vagy több youtube videót nézek a gyerekekkel (nos, erre annyira nem vágyom), vagy jobban odafigyelek, melyik gyerekemre milyen táskát adok, mielőtt kitenném a suliba (ezt sem ígérhetem: hogy a reggeli rohanások közepette mindig minden flottul fog alakulni).
De hát végül is: úgy szép az élet, ha zajlik, nem igaz?
Üdv. Zsolt
