Szülinapi kalandok
Mi a közös egy éber határőrben és egy riadt kisegérben?
Hát mi!
Máris elmeséljük.
Az iker fiaink már kifelé tartanak a gyerekkorukból.
Ez volt az első olyan születésnapjuk, amikor nem tárgyi ajándékot, hanem élményt kértek tőlünk ajándékba.
Méghozzá a magyar határ mellett lévő Sutzmannsburgban (továbbiakban magyarul Locsmánd) található Sonnentherme fürdőbelépőt.
Mert hogy ott - állítólag, Tik-Tokon látták - nagyon de nagyon jók a csúszdák.
Úgyhogy irány Locsmánd!
Online megvettük a fürdőbelépőket, a Bookingon lefoglaltunk egy fürdő közeli, szép apartmant.
Péntek délután indulunk, alig pár óra a szállás, bőven odaérünk.
Mivel sok programunk péntekre nincs, úgy döntök, tegyünk egy kisebb kört Ausztria keleti részén, nézzünk kicsit körül, ha már itt vagyunk.
Az osztrák határ egy kis fülke, előtte határőr.
Lelassítunk, vet ránk egy átható, szigorú pillantást, majd int, mehetünk tovább.
Locsmándon most csak átrobogunk, a közeli, dimbes-dombos táj felé vesszük az irányt.
A gps-t úgy állítjuk be, hogy ne menjünk kétszer ugyanazon az útvonalon.
Nézelődünk, szívjuk magunkba az osztrák erdei levegőt, kanyargunk jobbra-balra az úttal, hegynek fel, le, kis faluból ki-be, míg egyszer csak egyikünk megszólal:
- Te, az ott nem a határ?
- Milyen határ?
- Hát a magyar határ!
De.
Az.
Úgy állítottuk be az útirányt figyelmetlenül, hogy a gps szépen visszavitt minket Magyarországra.
Határőr kis fülke előtt.
Int, ránk se néz.
Még jó, hogy nem néz: mindannyian pukkadozunk a nevetéstől.
Főleg, miután belegondolunk, mit fog szólni a másik, szigorú határőrünk, amikor újra meglát bennünket, hogy - ismételten - át akarunk menni a határon: Ausztriába.
- Hátha elfelejtett.
- Egy fehér kisbuszt nehezebb elfelejteni, mint egy átlag kisautót.
- Remélem nem azt fogja hinni, hogy...
És itt mindegyikünk előhozakodik a maga képtelenebbnél képtelenebb verziójával.
Fetrengünk a nevetéstől, pedig talán nem is olyan mulatságos.
Ám a magyar ember saját figyelmetlenségén is jól tud mulatni.
Olyan jól szórakozunk, hogy végül észrevétlen megyünk át Ausztriába ismételten a határon. Kint sincs az a bizonyos, szigorú határőr.
A szállásunk patikatisztaságú, szépen berendezett.
Két szoba nappali-ebédlő. A kulcsot egy kóddal ellátott dobozból vesszük ki, az útmutatót levélben kaptuk meg előre a házigazdáktól.
Nagy udvar, grillező, hatalmas terasz. Ráadásul mi vagyunk az egyetlen vendégek a többapartmanos házban.
Elugrunk bevásárolni a közelben lévő Billába, majd összeütünk egy gyors, finom vacsorát osztrák ízvilágban.
A szombati napunk a Sonnentherme fürdőé.
Rendezett, egyértelműen számozott, végtelen területen elterülő ingyen parkoló vár minket a fürdő előtt.
A beléptetés zökkenőmentes, magyarul szól hozzánk a jegykiadó hölgy.
Nem jártak még nálunk?
Mindent részletesen elmagyaráz, itt a csúszdás, rész, ott a kisgyerekeseké, erre van a relax medence, amott a fürdő étterme...
Még térképet is ad.
A fiúk hamar megtalálják a csúszdákat, mi pedig lehuppanunk a paravánnal elválasztott pihenőszékkupacok egyikére.
Sok fürdőbe jártunk kis hazánkba, de ilyen paravános megoldást nem láttunk még.
Minden család, nagyobb társaság le tudja választani magát, kis privát szférát teremtve a nagy nyüzsgés közepette.
Ráadásul a paravánokon törülközőszárítók, akasztók, praktikusan, minden kéznél.
A nap hamar eltelik, bár tény: ennél csendesebb, tágasabb fürdőkhöz vagyunk otthon szokva.
Ám ez egy gyerekbarát fürdő, így ha nekünk, felnőtteknek nem is az álom wellness, a fiainknak az.
Odavannak a csúszdákért, a medencékért, a hangulatért, mindenért. Ami nekünk már túl sok, túl zajos, azt ők mind imádják.
Hazafelé tartva lelkesen mesélik csúszdás élményeiket.
Még az apartmanhoz érve se hagyták abba.
Pakolunk kifelé, majd befelé, közben be nem áll a szájuk, amikor...
- Állj! Mi mozog ott?
Az ebédlő sarkából egy riadt szemű kisegér néz ránk elképedve, majd szaporán futásnak ered.
A gyerekeink utána vetik magukat.
Körbekergetik a tágas ebédlőben, ám az egér gyorsabb, egy-kettő nyoma vész a konyhaszekrény környékén.
Most mi legyen? - néznek ránk a fiaink bociszemekkel.
Még sosem volt szerencséjük egérrel egy légtérben tartózkodni házon belül.
- Hát mi legyen.
Semmi.
Az egér fél tőlünk, nem mi tőle.
Nem, éjszaka nem fog rámászni senkire, távol tartja magát tőlünk.
Igen, hagyhatunk neki egy kis ételt egy papírtányéron a földön.
Másnap reggelre a földön hagyott egéreledelnek nyoma se volt.
Hálistennek az egérnek sem.
Kényelmes reggeli, ráérős pakolás.
Valaki megjegyzi, remélhetőleg az egér maradt.
Indulunk hazafelé.
Ki osztrák kalandunk itt véget is ért volna, ám az ámenre csak marad egy kis csavar.
- Ne vásároljunk be ezt-azt Ausztriában, ha már itt vagyunk?
De.
Irány a Billa.
Zárva.
Odébb egy Lidl, csekkoljuk.
Zárva.
Hát,igen, most már tudjuk: Ausztriában zárva vannak vasárnaponként a boltok.
Mint ahogy nálunk is zárva az offline MintaPrint boltunk hétvégente.
Hát igen, hamar belendült nálunk is az idei év.
Kettőt pislogtunk, és tessék!
Már február vége.
A sarkon már fordul is be a derűs tavasz.
Remélem, sok jót hoz magával mindannyiunknak.
