PILLANATKÉP
Kispest, Üllői út, tűzoltóság környéke, ma, dél körül.
Előttem kb 10 méterrel szépen öltözött középkorú pár sétál, elegáns illatfelhő leng utánuk. Mindkettőjük kezében energiaital, azt kortyolgatják, beszélgetnek.
Gondolataimba feledkezve lépkedek a nyomukban. A Shopmarktól az üzletünk felé tartok éppen gyalogosan, egy kis egészségügyi sétát beiktatva a napomba.
Felnézek, és akkor dobják el mindketten a kezükben lévő üres fémdobozt a járda két szélére.
Megszaporázom lépteim, hogy közöljem velük az örömhírt, miszerint feltalálták a szemeteskukát, amikor az utcasarkon bekanyarodik egy hajléktalan.
Fülledt a levegő, ő mégis bokájától nyakáig felöltözve. Izzadt arca kifejezéstelenül néz az őt széles ívben kikerülő nőre és férfira, majd felém.
Aztán a földet pásztázva hirtelen megvillantja csorba mosolyát.
Öröme az út szélén heverő két energiaitalos doboznak szól, amelyeket szépen felszed, és óvatosan beleereszt a válláról levett nagy fekete műanyagzsákba.
Hát igen, ez is az élet körforgásának egy kis momentuma...
Minden éremnek két oldala van.
Avagy nem feltétlenül mindig az a hasznos tagja per pillanat a társadalomnak, aki úgy is néz ki.