Nyaralás kolera...ööö...pandémia idején --- II. rész
Az első részt IDE KATTINTVA találod.)
Augusztus 20-i hosszú hétvégére Erdélybe készültünk... volna.
Ám, mivel Romániából hazatérve borítékolható lett a karantén, így sajnos ugrott eme tervünk.
Itt gondoltunk egy merészet: mi lenne ha letudnánk a jövő évi nyaralásunkat is?
Ki tudja mi lesz addig?
Így került a képbe Horvátország.
Ej, de jól megy nektek, gondolhatnád rólunk most, ám valójában, rutinos utazóként, némi alapos keresgélés után, itt is egy olyan szállást foglaltunk le, aminek, egyheti bérleti árából egy balatoni négycsillagosban maximum fél éjszakát tudunk volna megfinanszírozni családilag.
A hét első három napjára megoldottuk a helyettesítésünket itt az üzletben (bezárni továbbra sem akartunk, nem szeretnénk csalódást okozni hozzánk igyekvő vevőinknek), a hosszú, augusztus 20-i hétvége pedig adott volt, szóval: család a kocsiban, és irány egy hétre az Adria. (Milyen szépen rímel! :-D)
Soha életünkben nem voltunk két ilyen hosszú nyaraláson egymás után. Általában rövid hétvégékre szoktunk elszökni a gyerekekkel, úgyhogy ez a nyár igazán elkényeztetett minket.
Az idén kerültük a zsúfolt strandokat, a rövidebb kiruccanásaink elmaradtak hát.
Cserében kaptunk két hosszú, biztonságos, vírusmentes hetet, amiért nagyon hálásak vagyunk a sorsunknak.
A horvátországi szállásunk egy Seline nevű településen volt, egy hatalmas hegység lábánál, a Paklenyica nemzeti park közelében.
Ezen a környéken forgatták a Winnetou filmet, úgyhogy ez nekünk, akik a Nagy Indiánkönyvön nőttünk fel, külön öröm és megtiszteltetés volt az itt tartózkodás.
A csendes kis utcában található pici nyaraló, amit béreltünk, minden igényünket kielégítette. Kényelmes ágyak, jól felszerelt konyha, hatalmas terasz, az elmaradhatatlan légkondicionáló, és egy magánkert, tele fügefákkal, melyek ágai roskadoztak az érett fügék alatt. Meg is volt a reggelink egy hétig: zamatos fügét ettünk finom horvát sonkával minden áldott reggel.
A tengerpart 400 méterre, a hegyek az orrunk előtt. Újra a Kánaánban voltunk, csak ezúttal egy másik helyen.
Horvátországban már eseménydúsabb volt a nyaralásunk, nem csak a tengerpart, a konyha és a háló triumvirátusában teltek a napjaink, mint Görögországban. Többet kalandoztunk a gyerekekkel erre-arra.
Meglátogattunk pár szájtátós, környékbeli külső nevezetességet, köztük egy gyönyörű, lélegzetelállító canyont,és a hegyekbe is felmentünk olyan magasra, amennyire csak tudtunk és mertünk.
A tengerpartoknál kerültük a zsúfolt helyeket, a kis eldugott öblöket részesítettük előnyben.
A tengerjáró papucsainkat pedig imában foglaltuk minden áldott nap, ugyanis nélkülük aligha fürödhetünk volna itt.
A part errefelé köves, vagy éppenséggel sziklás volt mindenhol, így tengeri papucs hiányában talpaink, ha túl is élték volna a hegyes köveket, a tengeri sünök erős, fekete tüskéinél biztosan feladták volna a vízbemenetelt.
A helyi alapanyagoknál itt is előnyben részesítettük a tengeri herkentyűket. A másik helyi nagy sláger pedig, amit sokszor elkészítettünk, a pljeskavica nevű horvát hamburger volt, melyet helyi ajvárral fogyasztottunk.
Itt és most ettük életünk legfinomabb ajvárját.
Szerintem felvirágoztattuk a környékbeli ajvárkereskedelmet, mert rengeteget betermeltünk, és még haza is hoztunk jó pár üveggel, ajándékba a barátainknak, illetve magunknak, ha netalántán súlyos ajvárhiányunk támadna a hosszú téli estéken. (Persze, nem mintha itt a kispesti Lidlben ne lehetne ajvárt kapni, de akkor is... :-D)
Ebben a nyaralóban is volt kerti grill, bár nem a tengerre, hanem egy pálmafára és a hegyekre nézett. Ez is különleges látvány volt, elégedetlenkedésre semmi okunk.
Úgy elröppent az a pár ott töltött nap, hogy a Winnetou múzeumban már nem jutottunk el. Ez is egy remek ürügy, hogy egyszer majd, valamikor még, visszatérjünk arrafelé.
Hát ilyen meglepő, remek és különleges, élményekben gazdag nyarunk volt a szokásos helyett, hála a pandemiának.
És ultra biztonságos, hisz a két nyaralás alatt sokkal kevesebb emberrel érintkeztünk, mint ahánnyal itt, az üzletben egy átlagos fél munkanap alatt szoktunk találkozni.
Ráadásul, az előírt szabályokat mindenfelé, amerre jártunk, maximálisan betartotta mindenki: az élelmiszerboltokban csak maszkkal mehettünk be, és tartották a kellő távolságot is mindenhol, mindegyik országban.
Bár az kicsit fájt, hogy ezen a nyáron nem láttuk erdélyi családtagjaink annyit, amennyit szerettük volna, ám remélhetőleg majd ezt is bepótolhatjuk, valamikor.
A kapcsolatot mindenesetre folyamatosan tartottuk az otthoniakkal, minden nyári élményünket lefotóztuk, megosztottuk velük.
És itt is szerettük volna megosztani, önnel, mert hát egyetlen öröm, és boldogság, és jó dolog sem ér semmit, ha nem osztozhatunk benne azokkal, akik fontosak nekünk.
Most immár kezdődhet az ősz, kezdődhet a suli, jöhet a zordabb idő, indulhat a hajrá!
Állunk elébe, jöjjön, aminek jönnie kell!
Bár drukkolunk, hogy többnyire JÓ dolgok jöjjenek, és jó dolgok történjenek veled, és velünk is.
Üdv. Enikő és Zsolt
