Nincs gáz, babám!
- Van egy jó, meg egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
- Kezdd a jóval.
- Meghívlak egy gyertyafényes vacsorára.
- És mi a rossz hír?
- Levágták a villanyt.
Ez a párbeszéd 20+ éve hangzott el újpesti albérletünk falai között.
Régi szép idők, mondhatnánk, ám ez a sztori úgy 4-5 évente megismétlődik velünk.
Hol egy villanyszámlát felejtünk el befizetni, hogy egy gázszámla fölött siklik el a tekintetünk, és vész el a feledés sűrű homályában...
Igen, tudjuk, feltalálták a csoportos beszedést, ám mi valamiért még mindig a' fogjuk és elutaljuk' korszakunkat éljük.
Mondhatnánk: sűrű életet élünk, sok a munka, otthon sok a gyerek, még több a tennivaló, felelősség, ésatöbbi...
De nem.
Nem fényezzük.
Nem magyarázzuk.
Figyelmetlenek voltunk, és kész. Már megint. Még mindig.... :D
Így történt, hogy tegnap este megjelent egy úriember a házunknál, és elzárt a gázcsapot.
Meg mertünk volna esküdni, hogy minden gázszámlát rendesen befizettünk, ám visszanézve a számlatörténetet kiderült, hogy upssz... egy valahogy mégiscsak irgumburgum, lemaradt.
Mondjuk, azt számunkra is felfoghatatlan, hogy a mai világban miért nem tudnak előzetesen felhívni telefonon, hogy figyu, utaljatok, vagy nyissz, esetleg e-mailben halkan figyelmeztetni...
Állítólag küldtek egy tértivevényes levelet. Biztosan, csak épp nem kaptuk meg.
Vagy ami még érthetetlenebb számunkra: MIÉRT nem tudjuk itt és most helyben kifizetni, akkor senki nem fut fölösleges köröket, és az élet meg megy tovább...
De helyben kifizetni nem lehet.
Hát persze, miért is könnyítenék meg a magukfajta, trehány emberek dolgát...
Így soha nem fogják megtanulni a leckét. :D
Szóval az élet megy tovább, csak nálunk otthon most éppenséggel gáz nélkül.
Ami azt jelenti, hogy nincs fűtés, (de jó, ez per pill nem is kell), és nincs meleg víz, és nincs főzés lehetőség.
Mondanom sem kell, hogy hétvégére ittalvós vendégeket vártunk, akiket remek finomságokkal szerettünk volna elkényeztetni.
Hát most ugrott mindez, mert hát ugye gáz van.
Azaz hogy nincs gáz.
Úgy mégsem fogadunk vendégeket, hogy nem biztosítunk számukra az alapvető dolgokat, mint pl fürdési lehetőség és meleg kaja. :D
A haveroknak pedig elég a mi nagy családunk a kölcsön zuhanyzásra fürdőszobájukban, nem valószínű, hogy kedves vendégeinkre is igényt tartanak.
Egy biztos: két dologra jók az ilyen hétvégék.
Az egyik, hogy megtanítanak arra, hogy legközelebb jobban odafigyeljünk az apró cseprő hétköznapi, ám fontos teendőinkre, lásd számlabefizetés. (Magunkat ismerve ilyenkor égre földre megesküszünk, hogy így lesz, aztán ez tart addig, ameddig, és aztán újra jönnek levágni valamit egyszer csak... Persze, itt az üzletünkben triplán vigyázunk, nehogy, jelentjük, az elmúlt 14 évben viszonylag sikerrel!)
A másik, hogy jobban megbecsüljük az amúgy oly természetesnek tűnő dolgokat, mint pl.: hogy meleg víz folyik a csapból.
Mindenesetre, remek, bár kevésbé komfortos hétvége elé nézünk. (Hétfőre ígéretet kaptunk, hogy visszakötnek mindent.)
Már csak azt kell kitalálnunk erre a hétvégére: oldjuk meg kint grillezést esőben, hogy azért mégis legyen meleg kajánk, vagy inkább hívjuk körbe a baráti társaságunk „szeretnél minket vendégül látni?” jeligével :D
Valahogy így:
- Van egy jó meg egy rossz hírünk.
- Melyik a jó?
- Nincs gáz.
- Nincs gáz? Ezt nem értem, de oké! És mi a rossz?
- Nálad VAN!
:D
Enikő és Zsolt
