Hurrá, nyaralunk! Albánia, 4. rész
Tegnap este begördültünk következő úticélunkra, Ksamilba.
Nos, itt elleszünk egy darabig, ahogy elnézzük... :-D
(Bár Albánia minden részére igaz lenne ez, sztünk.)
Szóval Ksamil.
Zegzúgos félsziget, millió kicsi, nagy, és még nagyobb beach, közöttük a leghíresebb, az albán Bora-Bora.
Kíváncsian nézegetünk ki az autóból jobbra, balra: szóval itt leszünk 4-5 napig.
Hurrá!
Nagyon is tetszik!
Itt már messziről elkerüljük a hoteleket: úgy akarunk élni mint a helyiek. (Mivel ezt már otthonról is tudtuk, figyelembe vettük a szállásfoglalásnál.)
Sokféle turista létezik.
Van olyan elfoglalt vállalkozó ismerősünk, akinek az a nyaralás, ha még az italát is a kezébe nyomják. Ne kelljen semmiért se fáradni, legyen minden all inclusive, és hadd ne ő döntsön itt bàrmiben is ...
Van olyan családtagunk, aki amúgy kalandozik eleget, ám ha családi vakáció, akkor mindig ugyanoda és ugyanúgy, a legfontosabb a zavartalan családi pihenés, semmi váratlan meglepi.
Vannak olyan szeretteink, akik imádják a buszos utazásokat. Nem kell guglizni, variàlni, cserében eljutnak oda ahova kell, és látják amit érdemes megnézni az adott országban.
Nyaralj úgy, ahogy neked a legjobb, nem igaz?
A szállásunk (számunkra) maga a tökély.
Egy fiatal, albán család üzemeltette, meghitt, fehérre meszelt, egyszintes apartmansor, kis, hangulatos teraszokkal, kilátással a tengerre.
Pár apartman van itt csak, mind földszinti.
Hatalmas udvar, még a mindennel felszerelt óriási kőgrill is tengerparti kilátással büszkélkedhet.
Látszik, hogy itt minden maximálisan a vendégről szól.
Minden apró részletre odafigyelnek. Ahogy elrendezték a törülközőt az ágyakon. A kis illatosító a szobában. A patikatisztaság. A szép abrosz. Virágok mindenhol. A teraszunkon is. A rendezett udvaron szintén rengeteg virág, gyönyörűen karbantartott az egész miliő, látszik, sok munka van benne.
A házigazdáink figyelmesek, kedvesek, mosolygósak.
Itt laknak az apartmansor végén, bármire szükségünk van, azonnal intézkednek. Angolul nem beszélnek, ám a kicsi fiúk igen, ő fordít ha szükséges. Ám, ugye, mi emberek kézzel lábbal is megértetjük egymást, szóval gördülékenyen megy szavak nélkül is a kommunikáció.
A gyerekük a mieinkkel egy korosztály, hamar összebarátkoztak.
A szomszédos apartmanokban csehek, ukránok, mind gyerekes családok. Esténként, míg a felnőttek kipihenik a teraszon egy sörrel a kezükben a napi fürdőzés, hajózás, kirándulás, stb fáradalmait, az összes vendéggyerek az udvaron bandázik pár helyi macska társaságában.
Bábeli hangzavar, az élvezhető fajtából...
Az apartmanok extra hangszigeteltek, ha bejössz, már semmit sem hallasz abból, ami kint zajlik.
A légkondi kellemes hűvöst varázsol a kényelmesen berendezett helyiségekbe.
A szállásunk közel van a tengerparthoz, kb 60 méterre.
Egy kovácsoltvas kapu mögötti titkos ösvény vezet le a fehér homokos beachre.
A kis strandon minden van: vendéglő, bár, odébb tiszta wc, és kinti zuhany, meleg vízzel.
Imádjuk!
Ksamilban egyik első utunk a halashoz vezetett.
A tengerparton van egy kis halasbolt, a tengerben pedig, az orrunk előtt a kagyló, rák, stb tenyészet.
A bolt mellett egy üzemben fagyasztják, dobozokban csomagolják a friss tenger gyümölcseit, gondolom, a helyi éttermek számára.
Minden nagyon friss itt. És otthoni árakhoz képest extra olcsó. Jól bevásárolunk.
A halas előtt a helyi boltokat járjuk végig, kell ez meg az. Azt még szokjuk, hogy itt a zöldségeket a bolt előtti zöldségesnél válogatod össze, ám a boltban kell majd kifizetned.
Minden nagyobb, úgymond szupermarket előtt van zöldséges.
Ksamil drágább, mint Durres, ám ez teljesen érthető. Amúgy egyáltalán nem vészes.
Az üzletek jól felszereltek, mindent IS meg tudsz itt venni, nem érdemes otthonról idecipelni.
Az eurót jól váltják, lehet kártyával is fizetni a nagyobb üzletekben. Amúgy sok helyen nem tudsz kártyával fizetni, itt a mellettünk lévő tengerparton sem, úgyhogy nem árt készpénzzel készülni. Eurót is elfogadnak szinte mindenhol.
Magyar szót is mindenfelé hallani, sok honfitársunk nyaral erre. A tengerparton is budapestiek voltak a mellettünk lévő nyugágyakon.
Jövő hét elején indulnak vissza, az útviszonyokról érdeklődtek, csevegünk egy jót.
Csapvizet ugye, itt nem ajánlott inni, - bár mi azzal mosunk fogat, eddig minden oké - ám itt akkora kiszerelésekben árulják az ásványvizet, hogy egy ballonnal egy ember egy hétig elvan. Az ásványvíz is olcsó, nem érdemes otthonról idefurikázni többet, mint amennyit útközben megiszol.
Szeretünk étteremben járni, ám még jobban szeretjük a saját főztünket.
Napok óta random éttermekben eszünk, (mindenhol jó volt a kaja) itt az ideje, süssünk, főzzünk valamit.
A friss bébipolipot a gyerekek szokták megpucolni, kibelezni ( bocsánat) ám most elvesztettük őket, kint bandáznak, úgyhogy nekiállunk mi. Hamar konyhakêszre varázsoljuk.
Rádobunk egy kis fokhagymát, meglocsoljuk a tegnap, a házigazdáinktól ajándékba kapott, nagyon finom olívaolajjal, és mehet is a grillre. Pár perc és kész, nem érdemes túlsütni, rágós lesz.
Így még puha, finom, szinte elolvad a szájban...
Ugyanígy járnak az óriás garnélák: fokhagyma, olívaolaj, grillre fel pár percre, kész is.
Néha megpucoljuk őket, olyankor saslikpálcára tűzve grillezzük, ám most nem volt kedvünk molyolni, úgyhogy ment szépen, egészben, két rács közé, és pucolja mindenki magának. Isteni finom lett így is.
A tenger gyümölcseit nem kedvelő családtagjainknak a Romániában minden sarkon kapható miccsre, mititeire hasonlító csevapot grillezünk.
Mellé hatalmas adag görög saláta készül.
Isteni finom sajtot vettünk itt valamelyik nagy boltban. Pult mögött, lében áznak hatalmas tömbökben, megmondod mennyit kérsz, és adják is.
Többféle volt, találomra ráböktünk egyre, telitalálat! Íze, állaga hasonló a román telemia sajthoz, csak ez itt nem olyan sós.
Jól belakmározunk.
Előtte egy finom raki- ( a házigazdától vettük, jó áron, és tényleg finom, nem bántuk meg), utána valamilyen, itt a boltban vásárolt helyi sör. A csevapot is a boltban vettük, fagyasztva, + a görögországi nyaralásainkból már jól ismert pitaszerűséget is.
Azt is átforgattuk a grillen, melegedjen, piruljon kicsit.
Mivel sikerült itt, Ksamil szélén a számukra legtökéletesebb szállást megtalálni, nem kell bemennünk a nyüzsibe, ha nincs hozzá kedvünk
.
Tény, hogy mi azon turisták számát gyarapítjuk, akik folyton a laza, szellős, kevésbé zsúfolt strandokra vadásznak.
Nos, a szálláshelyünktől csupán 60 méterre található beach pont ilyen. Fehér homok, türkiz víz, olyan átlátszó, hogy meglátod a bolhát a nagylábujjad hegyén. (ha lenne)
Van bár, étterem, tiszta mosdó, kinti, melegvizes zuhany, a napernyők 750 lekbe kerülnek. Mindig van hely, tömeg, zsúfoltság nincs. Sziklás itt ott, a gyerekeink nagyon élvezték hogy hegyet mászhatnak a vízben.
A víz hűvös, viszonylag gyorsan mélyülő. A beach nevét sajnos nem tudjuk. Amikor érkezel Ksamilba Saranda felől, az első beachlánc utolsó láncszeme.
Persze, nem horgonyzunk le egy adott helyen, ez nem ránk vall.
Bora Bora nekünk túl zsúfolt.
Akkor hát nézzük meg a Black Pearl strandot, sok jót olvastunk róla!
A strand közelében parkolóhely, na az nincs.
Próbálunk egy másik strand előtt leparkolni, ám a strand embere rögtön szól, csak akkor parkoljunk ide, ha erre a strandra megyünk be.
Ok, érthető, elnézést kérünk visszatolatunk.
Épülő ház épülő garázsa előtt albán bácsi integet, jelzi, álljunk be ide. 600 lek a díj. Parkoltunk már ennél olcsóbban, ám üsse kő, nyaralunk!
A Black Pearl strand elfogadható, bár picit zavarosabb a vize a számunkra eddig megszokottnál, és elkél a tengerjáró cipő.
A strand viszonylag zsúfolt.
A kaja, amit rendelünk, isteni finom.
Az étterem terasza a tenger fölé épült, gyönyörű hely egy remek ebédhez.
Nap végén vissza az autóhoz, 'parkolóőr' bácsi amikor meglát, gyorsan előkap egy slagot, és mire odaérünk, hideg vízzel jól lehűti a kisbuszunkat.
Ilyen is csak itt van! :-D
Ksamilnak nincsenek olyan végeláthatatlan tengerpartjai, mint Durresnek. Az itteni tengerpartok kisebbek, öblösebbek: pár beach egymás mellett, aztán szünet, odébb, a következő öbölben megint strandok sorakoznak.
Tökéletes itt minden, a szállásunk, a tengerpart, a szívélyes emberek körülöttünk.
A házigazdánk egyik nap saját készítésű olívaolajjal lep meg minket, másik nap egy csomó friss, tisztított hallal. Pont aznapra tervezünk halsütést estére, hát most már dupla annyit sütünk. Nagyon finom, elfogy így is.
Rakit is lehet s szállásadónktól vásárolni, veszünk belőle bőven, inni is, naná, nagyon finom + ajándékba a barátainknak.
Szuper kényelmes volt a szállásunk, a tengerpart közelsége pedig csak hab a tortán: tuti hogy visszatérünk még ide.
Picit fájó szívvel hagyjuk itt ezt a gyönyörű félszigetet, ám még előttünk pár nap kaland, úgyhogy amíg egyik szemünk sír, a másik boldogan nevet.
Elbúcsúzunk szívélyes házigazdáinktól, búcsút intünk Ksamilnak, majd az Osum Canyon felé vesszük az irányt. Előtte természetesen még a Blue Eye nevű természeti csodát is útba szeretnénk ejteni.
ui.
Egyik nap itt hitelbe kaptuk itt, Ksamilban, a halat, tenger gyümölcseit! Annyi helyen voltunk vásárolni, hogy már nem emlékeztünk hol fizettünk kártyával, és hol készpénzzel. A halashoz kártyával érkeztünk, jól bevásárolunk, két kg tintahal, 3 kg rák, hal, rengeteg kagyló... már kezünkben az áru, amikor kiderült, nem lehet kártyával fizetni. Összekapartuk az összes készpénzt ami nálunk volt, de messze volt még a vége. Ők nem tudtak egy kukkot sem angolul, mi meg az albán nyelvvel nem boldogulunk.
Írtak egy nyugtát, a kezünkben nyomták, és intettek, hogy menjünk nyugodtan, holnap majd fizetünk.
Kb 7000 forintnyi lekkel lógtunk nekik. Természetesen holnap reggel ott kezdünk, és kifizetnünk a tartozásunk. Hát ilyen is csak Albániába történik velünk. Hihetetlen az albán hozzáállás. Ötcsillagos! (Bepakoltunk induláskor pár üveg minőségi Egri Bikavért: még maradt két üveg, a többit elajándékoztuk eddigi szállásadóinknak. Nos, egy üveg szépen a halasoknál landolt!)
