Autó VS gyalogos
Vannak reggelek, amikor később csatlakozom be az üzletünk életébe.
Ilyenkor vonattal szoktam bejönni Budapestre, lévén, vidéken lakunk.
Ám nem túl messze, szóval kb 25-30 perc alatt bent vagyok háztól házig.
A Kökitől gyalog szoktam felsétálni a boltig, addig is szellőztethetem a fejem. (Gyerekes anyukáknak ezt nem kell külön magyarázni... )
Meg, olyan jó néha beugorni a kispesti piacra, ha nem sietek annyira!
Bár általában sietek... :D
A járda, ami a Kökitől az Üllői útig visz, több kereszteződésbe is belefut, ahonnan autók csatlakoznak rá a főútra.
Az autósok többsége fittyet hány az épp átmenni készülő gyalogosokra, (mély tiszteletem a kivételnek): teljes karosszériaszélességgel állják el az utunkat, kicsit sem érdekelve őket, hogy szeretnénk átjutni egyik járdáról a másikra!
Így az előttem és az utánam lépkedők is velem együtt kerületik a "figyelmes" autósokat elölről, vagy hátulról, attól függően, melyik fele rövidebb. :D
Így az előttem és az utánam lépkedők is velem együtt kerületik a "figyelmes" autósokat elölről, vagy hátulról, attól függően, melyik fele rövidebb. . ('Kedvencem', amikor ezek a sofőrök ráadásnak hirtelen, véletlenül, rutintalanul visszatolatnak, gurulnak, majdnem elsodorva az őket onnan kerülgetőket.)
Ma a Segítő Kéz Kispesti Gondozó Szolgálat autója hajtott volna ki a kereszteződésből, ám látván, hogy közeledek én, a gyalogos: VISSZATOLATOTT, időt és utat adván nekem a túloldalra való átjutáshoz.
Meglepődtem, pedig ez kellene hogy legyen a természetes.
Több ilyen sofőrt az utakra!
Büszke vagyok, hogy a Segítő Kéz Kispesti Gondozó Szolgálat is évek óta ügyfelünk itt, a MintaPrint Nyomtatókellék Szaküzletben. (Remek munkatársaitok vannak, gratulálok hozzájuk!)
Mert a mi ügyfeleink egytől egyig ilyenek. Rendkívül jó fej, értelmes, figyelmes, szív és lélek emberek.
Akik pontosan tudják, hogy apró gesztusok tesznek igazán naggyá egy embert.
Enikő
