Hurrá, nyaralunk! Albánia, 2. rész
Megérkezünk a szálláshelyre, extra forgalmas főutca, a hotelünk előtt lefoglalva egy számunkra is tökéletes parkolóhely hatalmas, műanyag vödörrel.
Megállunk, albánosan, félig a belső sávban, félig a parkoló autók mögött, pislogunk kifelé a kocsiból mint béka a kocsonyából, hogy most akkor hová a fittyfenébe rakjuk le az autót?
Mert itt a közelben esélyünk sincs erre.
Odaint nekünk egy fiatal srác, ide?
Bólogatunk: igen, igen! Jön, mit jön: rohan! Elveszi a vödröt, inti, álljunk be!
Wow, nekünk volt fenntartva az a parkolóhely! :-D
A szállás hirtelen párezer forinttal drágább lett, mire fizetni kellett, ám akkor pont egyikük sem bánta. Szomjasak voltunk, és nagyon melegünk volt, elgémberedve a sok egy helyben üléstől csak arra vártunk, dobjuk le a cuccainkat valahová, rángassuk magunkra a fürdőcuccot, és merüljünk el a hűs habokban. Különben is, aki így fogad... A plusz összeget betudtuk a bravúros parkolóhelyünk fenntartásának költségeire. :-D.
A széltében, hosszában amerre csak -ellátsz-tengerpart-on szinte teltház. Gyorsan beszereztünk egy adag hideg innivalót mindenkinek, majd irány az áhított hűs habokba. Ami se hűs nem volt, se nem mély. Ilyen meleg tengerben rég fürödtünk. Szinte 30 fokos a víz. Homokos tengerpart, 100 métert gyalogolsz befelé, és még mindig csak a térded vizes...
Ha tudtuk volna, amikor a gyerekeink picurkák voltak, biztos hogy rögvest eljövünk ide. Ez a durresi tengerpart kisgyerekes családok számára a legideálisabb. Rengeteg homok, meleg, sekély víz....
Azért nyugi, beljebb mi is megtaláltuk a számításainkat. Itt már hűvösebben áramlott a víz, és a mélység is rendben volt.
Fürdés után irány a tengerparti sétány.
Bolt bolt hátán, puccos étterem, kifőzde, kávézó, gyrosos, pizzázó, kis meghitt hely, nagy hodály, volt itt minden.
Itt tuti mindenki megtalálja a számára megfelelő helyet.
Kivétel mi, akiknek, mivel a gyerekek pizzát kívántak, sikerült beültünk egy halal helyre.
A halal éttermeket muszlimok üzemeltetik, csak az iszlám vallás által megengedett ételeket és italokat szolgálnak itt fel. Mivel kedvesek voltak és a hely is barátságos, sóhajtva lemondtunk a hideg sörünkről a forró pizza mellé, és maradtunk. Azt nem állítjuk, hogy ez volt életünk legfinomabb pizzája, mert nem, de korrekt volt, és hát tudjuk, az éhség a legjobb szakács. :-D
A hotelbe visszatérve felfedeztünk egy pöpec kis medencét a szállásunk tetőteraszán, ott még gyorsan megmártóztak a gyerekek, aztán irány a szobáink. Ablakaink a sétálóutcára néztek: órákig el tudtunk volna gyönyörködni a lábunk alatt örvénylő színes forgatagban.
Ahogy sötétedett, úgy sűrűsödött a tömeg. Aztán a fáradtság legyőzött bennünket, kidőltünk.
Másnap frissen pattantunk ki szuper kényelmes ágyunkból. A légkondi is egész éjjel tette a dolgát, jó kis hely ez. Ahhoz képest, hogy utolsó percben foglaltuk, mert az előzőleg kinézett szállásunkat valamiért visszamondták...
A hajnali fürdőzés ötletét elvetettük, helyette inkább irány a durresi piac!
A vödör, amivel a parkolóhelyet foglalták nekünk, még mindig az autónk előtt állt, úgyhogy odatettük a parkolóba, amikor kiálltunk, hátha ...
És wow, ott volt ahogy hagytuk, amikor másfél óra múlva visszatértünk.
VOLT PARKOLÓHELYÜNK!
Imádjuk Albániát!
Az autónk pl teljesen megpakolva állt a parkolóban egész éjjel, úgy találtuk, ahogy hagytuk. A strandon az összes telefon, táska ott hevert a nyugágyon, amíg fürödtünk, senki nem nyúlt hozzá.
Na de vissza a piacra!
Szeretünk piacokra járni, sokat elmesélnek egy adott országról a piacai. Hát azt nem tudom milyen piacra tévedtünk mi ma be, egyszerre volt nagybani piac meg kis piac, hegyekben álltak a zöldségek, láda szám a gyümölcsök, hordónyi olajbogyók, sajtok, műanyag bizbasz kavalkád...
100 lek parkolási díj leperkálása után egy orbitális szemét kupac mellett otthagytuk az autót, és belevetettük magunkat a színes szagos piaci forgatagba.
Mindenféle autók, a piac területén belül is, látszólagos összevisszaságban araszolgatva.
Mégis valamiért teljesen biztonságban érezzük magunkat, csöppet sem félünk, hogy elkaszál egy.
A sofőrök abszolút figyeltek az amúgy ugyancsak összevissza korzózó gyalogosokra.
Vettünk egy csomó cseresznyét, nagy sárga, és még nagyobb piros dinnyét, fokhagymát, paradicsomot, paprikát, egy bazi nagy láda fügét ládástól, kétfajta nektarint, 4000 forint megfelelő léket fizettünk csupán.
A piacról irány a part menti sétány, éhesek lettünk. Igaz, hogy a hotelben reggeli is jár a szállás mellé, ám nem bízzuk a véletlenre, inkább kétszer reggelizünk, mint egyszer sem. Mint a hobbitok... :-D
Szóval az első reggeli.
Friss, forró sajtos burek, a gyerekeknek valami ragacsos képviselő fánkra emlékeztető nemtommi, pohár krém, ami végül maradt, mert senkinek sem ízlett, de megkóstoltuk , extra erős kávé, kapucsínó, ajándékba pedig 2 üveg ásványvíz.
Durres: a part menti sétány tényleg albán Miami. Bár Miamiban még nem voltunk, ám el tudjuk képzelni, ahogy ott büszkén mondják a helyiek az odalátogatóknak: ez itt az amerikai Durres.
A külsőbb kerületekről első benyomásunk: nekünk (hangsúlyozom: nekünk, abszolút szubjektíven! ) a hangulata valamiért olyan mint Róma külső kerületeinek fílingje.
A látvány: megfér egymás mellett a romos viskó a hatalmas villákkal, a szemétkupacok a meghitt, kis beülős helyekkel, a grandiózus, koszos ablakú, majdcsakleszittvalami üres üvegépületek a tiptop, rendezett üzletekkel.
Az emberek mindenhol nagyon kedvesek, segítőkészek.
A forgalom átláthatatlan, olykor érdekesen megoldva, mégis abszolút biztonságos.
Ne tökölj, tudd mit akarsz, és jelezd is, ennyi.
Nagyon figyelmesen vezetnek erre.
A városi, kétsávos autópályán nem egyszer jött velünk szembe talicskát toló bácsi, biciklis, gyalogos... Ami Magyarországon rég a közlekedési hírekben lenne, pláne ebben a nyári uborkaszezonban, az itt mindennapos és megszokott. :-D
Mi nagyon szerettük a város eklektikus összevisszaságát, kellemes, színes, szokatlan, egyszerre új és régi, barátságos.
Sok kincset rejt még, legközelebb több napra tervezünk Durresbe.
Ám most búcsúzunk tőle, hisz új kalandok várnak ránk: irány Albánia déli része!
Illetve előbb még irány a második reggelink, amit a szálloda medencés tetőteraszán szolgáltak fel, 9-10 óra között. Frissen grillezett virsli, tükörtojás, zöldségek, sajt gusztusos elrendezésben, tányérra halmozva. Nutella, lekvárok, háromféle üdítő, finom kávé, kapucsínó... Kellemes csalódás volt, felvágott-vaj megúszós kombóra számítottunk.
Ám most már tényleg be a légkondis autóba, kint már nagyon meleg van.
Viszlát, Durres, jó volt látni!