HELYZETNAPLÓ XVII. fejezet - UTOLSÓ

Igen, tudjuk: még nincs vége, sőt! Ám ha összekapaszkodunk, segítjük egymást, odafigyelünk a körülöttünk lévőkre, akkor talán mindannyian könnyebben vesszük majd az esetleges akadályokat.

És ne haragudjatok ránk, de mi annyira jól éreztük magunkat az elmúlt hetekben! 

Ha a vírust és a mérhetetlen aggodalmat szeretteinkért nem számoljuk, akkor ez az elmúlt időszak számunkra remek időszak volt.

Mi ketten szeretünk egymás társaságában lenni, a gyerekeink abban a korban vannak, amikor még inkább vannak velünk, mint bárki mással, a házunk elég volt ahhoz, hogy kényelmesen karanténozzunk családilag, levegőzni, fejet szellőztetni ott volt a kert és a mellettünk lévő erdő, imádunk főzni, és a kenyérsütést sem tegnap kezdtük.

Ellenben felfedeztük a kertészkedés örömeit, szert tettünk némi plusz önismeretre, elolvastunk pár könyvet, amit már jó ideje szerettünk volna, szuperrendet raktunk (bár egy hónap, és visszaáll a régi káosz a szekrényekbe, magunkat és gyerekeinket ismerve :-D), és olyan dolgokra volt plusz időnk, amelyekre eddig nem, lásd időkapszula... :-D

Hogy mit hoz a jövő, azt nem tudjuk, nálunk sincs a bölcsek köve.

Ám, ha megőrizzük magunkban és a környezetünkkel a harmóniát, könnyebben vesszük majd talán az akadályokat...

Addig is tesszük a dolgunkat, élvezzük az életünket, kiengedjük a gőzt egy jó fürdővel, egy finom pohár borral, vagy egy ízes magyar káromkodással, ha a szükség úgy kívánja.

És kíváncsian várjuk, mit hoz a jövő. Mert a változás mindig jó. Ha együtt csinálhatod végig azokkal, akiket szeretsz. ;-)